sírni

Nincs nap, hogy ne sírnék Miatta. A legváratlanabb helyzetekben, a legváratlanabb dolgok hozzák ki belőlem.... addig persze nincs baj, míg emberekkel vagyok körbe véve. de mikor egyedül vagyok, vagy este a sötétben fekve rám tőrnek az érzések, a fájdalmak.... és csak sírni tudok. Sírok az elvesztett dolgok miatt, és Miatta. Azt se tudom, hogy Ő tudja e, hogy én továbbra is ugyanúgy szeretem. És nem azért akartam, hogy vége legyen, mert már nem éreztem jól magam. Dehogy! azért volt muszáj lépnem valamit, mert a fájdalom felemésztett, és az együtt töltött időben is több volt már a fájdalom..... De sose akartam feladni. Most is csak azért adtam fel a reményt, hogy ne fájjon. És ha egyszer úgy adódna Őt akarnám ugyanúgy, mint most. Lehet, hogy feladtam, de sose mondok le Róla. Sose! " Szeretlek míg szívem dobog, szeretlek míg lelkemben tűz lobog. Szeretlek míg a lét nem hagy el, szeretlek, mert Téged szeretni kell."