A MESE és a valóság

Megtörténhet????? :O

Igaz

A helyzet változatlan

Hónapok teltek el az utolsó bejegyzés óta. Miután még volt egy szép, "együtt" töltött nyarunk :) azt hittem már mindig együtt leszünk míg mindketten ezt akarjuk. De az élet közbeszólt :S Szeptember közepén történt, hogy az e-mail fiókja nyitva maradt a telefonján...... és a levelek egy része elolvasásra került :(((( És akkor minden "összeomlott". Amit azóta se tudok felfogni. Hiába próbálom megértenie, hogy mért kellett minden kommunikációt megszakítania velem, mért kellett mindent lezárnia...... hogy megmaradhasson a kapcsolata...... nem tudom feldolgozni: mert cserben hagyott! egyik pillanatról a másikra nár nem volt kivel megosztanom a dolgokat, nem volt kihez szólnom se..... csak a csönd és az üresség maradt. 29 napja írt utoljára, és 48 napja volt az utolsó találkozásunk.... és még azt se mondta, hogy sajnálja, hogy így alakult :O csak annyit írt, hogy ha már így alakult. Mintha nem is bánta volna..... mintha akaratlanul ezt várta volna, hogy legyen valami ami ellehetetleníti a kettőnk kapcsolatát :O DE bennem nem változott semmi! minden nap írok Neki, minden nap Vele ébredek, minden nap megosztom Vele a gondolataim... és este jóéjt kivánok Neki...... közben mag csak várok és várok..... várok a Hercegemre ..... aki talán nem jön el soha többet. :( De nem tudok mit tennni, csak VÁRNI. "Kértem Istent engedjen feledni, de ö azt válaszolta: Téged kell szeretni!"

mèg mindig

Èjjel VELE álmodtam.... nyomasztó vokt,mert miközben az ö sms-èt olvastam, mással voltam. Persze semmi nem törtènt koyöztünk ezzel a sráccal,de èreztem,h törtènhetne. Ö pedig azt szerette volna,ha Vele vagyok. De mi èrtelme lett volna,hisz a helyzetünk nem voly más. Tegnap óta megint sírok miatta..... volt egy müsor egy lányról 3 apa jelölt tel ès persze h nem azè volt a baba,aki mellette állt.... ez megint felkavart mindent bennem. Hiányzik, de okyan távoli már. Mint kèt idegen látjuk egymást,esetleg köszönünk majd megyünk tovább.... igazságtalan az èlet. Èn ezt nem birom. Nem tudok tovább lèpni.... ès nem is akarok!

kísértő Illatok

Ilyen nincs! mondhatnám, pedig van, és ha más mondaná biztos én se hinnék neki...... ahogy ülök az irodánkban, a mellettem ülő munkatársam illatát érezve(srác persze az illető) Ő jut eszembe..... olyan kísértetiesen hasonló, mondhatnám ugyanaz az illat, amit akkor éreztem, mikor Vele voltam, mikor Ő a közelemben volt.... moat meg "kísért" ez az illat nap mint nap :O Néha már annyira irritál, h felkelek és szinte kimenekülök az irodából, mert legszívesebben elmondanám neki, a kollégámnak, aki semmit sem sejt, h milyen vágykeltő az illata...... de nem tehetem, hisz én nem őt, hanem a ŐT akarom..... mégis ezek a dolgok ott összekuszálódnak bennem és én se tudom már, h mit akarok. Ezt a srácot, vagy azt akin ezt az illatot érzem, és akihez minden fűz...... Nagyon fájdalmas, ahogyí az emlékek eltemetésével magamba fojtom ezek a dolgokat, és nem mondhatom el Neki sem....csak ide írhatom le :(

Álmok újra Vele

Hát, ami késik nem múlik. Mondhatnám. Ismét VELE álmodtam. Nem túl jót :( Szóval az egyik új kolléganővel és Vele 3masban voltunk. Egy sötét szobában. Ahol egymás mellé feküdtünk, úgy h Ő volt középen, mi pedig lányok a két oldalán. Aztán Ő felém fordult és megölelgetett, ami nagyon jól esett, de zavarban is voltam, mondván mi van ha a másik lány megsejt vmit? így Ő mint egy gondolat olvasó a másik lány felé fordult, és őt kezdte simogatni, a karját, vállait, majd a melleit..... én meg lopva néztem ezt, és egyre rosszabbul éreztem magam a helyzetben. Aztán a lány átölelte, összebújtak miközben a lány csókolgatta Őt..... én meg iszonyatosan rosszul éreztem már magam..... ahogy ráadásul összeölelkezve, félig fekvő helyzetben ott voltak mellettem, Ő engem is közelebb húzott magához..... én meg mondogattam magamban, h minden rendben van! de nem volt, éreztem, h bármelyik pillanatban "kikelhetek" magamból, és felkiálthatok, h én ezt nem bírom! erre viszont nem került sor, mert valamelyikünk megkérdezte, h hány óra van. Reggel 7 múlt már akkor, és megállapítottuk, h elszaladt az idő és mennünk kell..... így ért véget e szerencsétlen helyzet. Távozóban még, az utca forgatagában, úgy h a másik lány ne lássa azért röpke csókot váltottunk :) aztán mindenki ment tovább a dolgára. Hát nem egy derűs álom volt, még ha VELE is álmodtam :S

álmok Nèlküle

Már 2 napja nem Vele álmodok:( viszont akikkel álmodok,azokhoz közel kerülök álmomban. Pl. Pp-vel álmodtam,h megborotváltam az arcát,majd csókolóztunk.... aztán p.k-szel álmodtam,h átöleltem ès nagyon klassz vol, közel lenni hozzá. Èn úgy vèlem ezen èrzèsek, törtènésrk hiánya mitt álmodom ilyeneket, ès az h kivel az nem is oly lènyeges,csak a hiányèrzet.